A cirkónium-természetes szilikátot tartalmazó ZrSiO4, amelyet cirkonként vagy jácintként ismernek, széles körben elterjedt a természetben, és a narancstól a vörösig sokféle gyönyörű színnel büszkélkedhet. Ősidők óta drágakőnek számít. A „cirkon” szó állítólag az arab „zarqūn” szóból származik, ami cinóbert jelent, vagy a perzsa „zargun” szóból, ami aranyat jelent. A "jácint" a görög "liliom" szóból származik. Srí Lanka, egy szigetország az Indiai-óceánban, gazdag cirkonban. A cirkon formájú, cirkont tartalmazó drágakövek ősidők óta ismertek.
1789-ben a német MH Klaproth cirkon tanulmányozása során felfedezte, hogy nátrium-hidroxiddal való olvasztásával, a lehűtött anyagot sósavban oldva, az oldathoz kálium-karbonátot adva, kicsapva, a csapadékot szűrve és mosva, majd a csapadékot kénsavval forralva, a kalcium-oxidot, a szilícium-oxidot nem találja. szűrletet. Az oldathoz kálium-karbonátot adva csapadék jelenik meg. Ez a csapadék nem oldódott lúgos oldatokban, például alumínium-oxidban, és nem reagált savakkal, például magnézium-oxiddal. Klaproth arra a következtetésre jutott, hogy ez a csapadék nem hasonlít a korábban ismert oxidokhoz, és cirkonból (németül cirkonból) áll. Nem sokkal ezután a francia kémikusok, de Morueau és Vauquelin megerősítették, hogy MH Klaproth elemzése helyes. Az elem latin neve Cirkónium, Zr szimbólum, kínaiul cirkóniumnak fordítják.
1808-ban az angliai H. Davy megpróbálta a cirkóniumvegyületeket elektromos árammal lebontani, de ez nem sikerült. 1824-ben a svéd JJ Berzelius állított elő először fémes cirkóniumot a K₂ZrF₆ káliummal való redukálásával, de az nem volt elég tiszta. A reakció képlete: K₂ZrF₆ + 4K=Zr + 6KF. Ebben a reakcióban nátriumot is alkalmazhatunk redukálószerként. Egészen 1914-ig történt, hogy két kutató, Lely és Ham bruger egy holland fém izzólámpagyártónál tiszta fémes cirkóniumot nyert úgy, hogy vízmentes cirkónium-tetrakloridot és felesleges fémnátriumot helyeztek egy üreges gömbbe, és elektromos árammal 500 fokra hevítették.
Teljesen tiszta cirkóniumot csak 1925-ben állítottak elő holland kémikusok, Anton Eduard van Arkel és Jan Hendrik de Boer cirkónium-tetrajodid (ZrI4) lebontásával. Ezután cirkónium-tetraklorid magnéziummal való hevítésével tömegesen állítják elő a cirkóniumot.
