1. Cirkónium-oxid pirolízis módszer: A cirkont és a nátronlúgot 650 fokon megolvasztják. Az olvadékot forró vízzel kilúgozzák, és a szilícium nátrium-szilikát formájában válik el a nátrium-cirkonáttól. A kénsavval végzett kezelés cirkónium-szulfát oldatot eredményez. A szennyeződés további eltávolítása után ammóniát adunk hozzá a cirkónium-hidroxid kicsapásához. Sósavat adunk hozzá a cirkónium-hidroxid feloldásához, így cirkónium-oxi-kloridot kapunk. Ezt az oldatot ezután bepároljuk, bepároljuk, lehűtjük, kristályosítjuk, porítjuk és kalcináljuk, így a kész cirkónium-dioxidot kapjuk. Alternatív megoldásként a könnyen tisztítható cirkóniumvegyületeket termikusan vagy oxidatív úton lebonthatjuk, így nagy tisztaságú cirkónium-oxidot állíthatunk elő.
2. Kolloid módszer: Szilícium-dioxid szolt adunk a cirkónium-oxid oldathoz, hogy kolloid oldatot kapjunk. Ezt az oldatot fújással és húzással alakítják ki, szárítják és szálakká szinterelik.
3. Extrudálási módszer: A cirkónium-oxid szol vagy cirkónium-oxid részecskéket és a sűrítőanyagot összekeverjük, hogy üres mintát kapjunk. A nyersdarabot egy szerszámból hidraulikus nyomással vagy csigás extruderrel extrudálják finom szálak kialakítására, amelyeket azután szintereznek és megszilárdulnak, hogy szálakat képezzenek. Az ezzel a módszerrel előállított szálak viszonylag durvák és kisebb szilárdságúak.
4. Impregnálási módszer: A viszkózszálakat vagy az egész szövetet először cirkónium-hidroxid oldatba merítik hosszabb időre, amitől a viszkózszálak megduzzadnak. Ezután pirolízissel és kalcinációval bizonyos szakítószilárdságú cirkónium-oxid szálakat kapnak.
5. Hidrolízis módszer: A nagy-tisztaságú ultrafinom cirkónium-dioxidot cirkónium-oxi-klorid hidrolízisével állítják elő. 0,2–0,3 mol/l nagy-tisztaságú cirkónium-oxi-klorid oldatot adnak ionmentesített vízhez hidrolízis céljából. A cirkónium-oxi-klorid oldatot hosszabb ideig forralják, így a hidrolízis során keletkező hidrogén-klorid folyamatosan elpárolog és eltávolítható. A hidrolízisreakciót több mint 50 órán át forraljuk. Szűrés után a terméket ionmentes vízzel mossuk, szárítjuk, kalcináljuk és porítjuk, így megkapjuk a végterméket.
6. Magas-hőmérsékletű hidrolízis módszer: 1 mol/l nagy-tisztaságú cirkónium-oxi-klorid oldatot permeteznek be 1000 fokos bontókemencébe. Az apró cirkónium-oxi-klorid cseppecskék először víz párologtatáson mennek keresztül, majd hidrolizálva cirkónium-dioxidot képeznek. A lebontott cirkónium-dioxidot ciklon szeparátorral összegyűjtjük, majd savval mossuk, vízzel mossuk és szárítjuk, így megkapjuk a végterméket.
7. Szol-gél módszer: A cirkóniumalkoholhoz [ZrO(C3H7)4] alkoholt és vizet, majd katalizátort adunk. Alapos keverés után megindul a bomlás. A keveréket hagyjuk gélesedni és viszkózus folyadékot képezni. Kiválasztják a megfelelő viszkozitást, a keveréket szárítják, majd 500{9}}1000 fokra melegítik a magas hőmérsékletű fibrózis és kalcinálás céljából, hogy megkapják a terméket.
8. Alkilsó-hidrolízis módszer: Nagy tisztaságú, ultrafinom cirkónium-dioxidot állítanak elő nyersanyagként cirkónium-tetraklorid, ammónia és propanol felhasználásával. Benzol oldószer jelenlétében nagy tisztaságú cirkónium-tetrakloridot, propanolt és ammóniát reagáltatunk 5 fokon, így cirkónium-alkoxidot kapunk. Az ammónium-kloridot szűréssel távolítjuk el, majd hidrolízises kicsapással, szűréssel, legalább 100 fokon szárítjuk, kalcináljuk és porítjuk, így a terméket kapjuk. A hidrolízis körülményei közvetlenül befolyásolják a termék részecskeméretét, alakját és aggregációját. Ezzel a módszerrel egyenletes részecskeméretű és alakú, egyetlen szerkezeti fázisú ZrO2 állítható elő.
9. A cirkónium-oxi-kloridot (ZrCl2O·8H2O) sósavval vagy metanollal átkristályosítják, és magas hőmérsékleten kalcinálják, így megkapják a készterméket.
10. A cirkónium-tetraalkoxit desztillációval tisztítják, gőze 350-500 fokon lebomlik, így a végterméket kapják.
11. A cirkónium-tetrakloridot desztillációval tisztítják, gőze oxigénfelesleggel 1200 fokon reagál, így cirkónium-dioxid keletkezik.
